Többféle személyiségű emberrel találkozunk életünk során. Kit könnyebb, kit nehezebb kezelni. Azonban sokak számára nem ismeretlen fogalom az asszertív kommunikáció. Nézzük az ellenpólust, a passzív/agresszív kommunikátort. Szétszórt, figyelmetlen, zárkózott, ujjal mutogató, zavart, hangos, saját igazát másokra ráerőltető egyén. Ez sokaknak ellenszenves érzést vált ki.
Az az ember, aki asszertív módon kommunikál, elmondja a saját véleményét, de megkérdezi a másikét is. Kölcsön megoldásra törekszik, észérvekkel támasztja alá, miért van vagy nincs igaza a másiknak, nem vagdalkozik. Nem emeli fel a hangját, nem sértené meg a vitapartnerét, nem alázná meg. Asszertivitásnak nevezzük ugyanis a higgadt viselkedést, amikor a saját érdekeink képviselete mellett elfogadjuk a másik fél érdekeit, véleményét is.
Akiben nincs benne eredendően ez a hozzáállás, az is könnyen el tudja sajátítani, hiszen hamar rá lehet jönni, hogy teljes mértékben kifizetődő módszerről van szó, ami könnyebbé, stresszmentessé teheti az életünket azáltal, hogy nem bonyolódunk felesleges vitába, hanem megtaláljuk az arany középutat. Sok gyakorlás után már rutinosan be tudjuk építeni ezt a fajta kommunikációt, akár a munkahelyen, akár a magánéletben. Hamar megtanuljuk, hogy milyen súlya van a kimondott szavainknak, mennyire megbánthatjuk a másikat egy rosszul megválasztott szóhasználattal.